Az elmúlt tíz évben ugyanis lezajlott egy digitális bekerítés, aminek a végeredménye egy digitális feudalizmus, ebben pedig te és én vagyunk a jobbágyok. Pár nagy techóriás kisajátította magának az internet szinte teljes felületét, vele az összes felhasználóval, aminek eredményeképp a nyilvánosságunk pozdorjává zúzódott, az egykor volt szabad média haláltusáját vívja, és mindez a mi ingyenes munkánk révén jön létre.
Külön ajánlom ezt az írást azoknak, akik az átlagnál tanultabbak és olvasottabbak. … Az a legtökéletesebb célpont, aki azt hiszi, hogy őt nem lehet csőbe húzni.
… Fontosabb azonban, és kevésbé egyértelmű, a felhasználó idejének a megváltozása: az asztali számítógép olyan felhasználót feltételez, aki hosszan ül előtte, keresgél, elmélyül, míg az okostelefon ennél kisebb adagokban kerül elő, így az elkapható figyelem mennyisége is valójában kevesebb.
[Az online tartalmakat a figyelempiac eszközein keresztül a reklámok finanszírozzák] … az online reklámköltések 61%-a megy a Google / Facebook “duopóliumhoz”. Ennek a változásnak a jeleit most érzékeljük, amint egyre több weboldal szorul arra, hogy az olvasói adakozzanak, egyre több tartalom lesz csak fizetősen elérhető, és egyre több oldal jelzi, hogy kapcsoljuk ki a reklámblokkolót.
A digitális feudalizmus pedig nem csak egy bekerített internet, meg a rajta ingyenes munkát végző jobbággyá-tett felhasználók világa, amelyet pár óriáscég ural, hanem egy lelki állapot, egyfajta valóság-felfogás is egyben, ami leginkább a középkori falvakra volt jellemző.
Mert azzal, hogy egyre több mindent rendelünk alá a való életben is annak, hogy az online térben hogy fog az festeni (és itt számtalan példát lehetne sorolni az ételek, az enteriőrök, a külterek, a hanghatások, de még a tüntetések koreográfiáját is), úgy valójában az egész életünket ezen az online lencsén keresztül vizsgáljuk, ennek a filterekkel tupírozott, lájkok és megosztások által megítéltetett világnak kell megfelelnie a valóságnak ahhoz, hogy valóságként fogadjuk azt el…
Tett Mérce