Csernobil és a könyvtárak! De mégis, mi közük egymáshoz?! Nos, valóban sok a különbség, nagy a távolság. Ugyanakkor mindkettőt jellemzi az erős hatalom kultúra, amely alapvetően meghatározza a vonatkozó szervezetekben dolgozók gondolkodását. Akik látták a minisorozatot, azok előtt ismerősen csenghetnek az alábbi szempontok:
1. A tudás elhallgattatása – mert az ideológiai hűség az elsődleges.
2. Névleges a teljesítmény – a tesztet azért végezzük el, mert előírták, nem mert tanulni lehet belőle.
3. Titkolózás – mert tényadatok megadásával sebezhetővé válunk.
4. A saját arculat védelme – Csak sikerjelentés, a hibákat eltussoljuk. Tudjuk: lelövik a rossz hír hozóját.
5. Dögöljön meg a másik tehene is! – korábbi hasonló (bal)eset eltitkolása.
6. Legyen olcsó – szakember, megfelelő anyag és szakértelem megfizetésére nem akarunk költeni.
Mindezek egymást segítő, egymásra épülő mechanizmusok, amelyek lerontják a szervezetek eredményességét, hatékonyságát.
Úgy tűnik, a szervezetek tanulási képességét a kudarcok sem vetik vissza (pl. atomrobbanás, használók derékhadának elvesztése). A mechanizmusok mai napig működnek, ld. a néhány héttel ezelőtti tengeralattjáró-katasztrófát.
S végül a “király meztelen”, vagy más megfogalmazásban a saját arculat védelme egy idézetben:
“A titkolózásra azért volt szükség, hogy senki se tudjon megelőzni bennünket. Amikor pedig már megelőztek minket, azért kellett tovább megőrizni a titkokat, hogy senki se tudja, meg lettünk előzve” – írta a szovjet holdra szállási kísérletek elhallgatása kapcsán már a Peresztrojka éveiben Jaroszlav Golovanov, a Komszomolszkaja Pravda újságírója (link ).
Van néhány pont azonban, amiben nem hasonlít egymásra Csernobil (mint jelenség) illetve a magyar könyvtárügy.
– A magyar könyvtárügyben nemigen láthatók hősök. Legalábbis olyanok, akik pl. akkor is megmérik, mekkora a sugárzás a felrobbant erőmű mellett, ha esélyes: aligha éli túl a kalandot.
– Csernobilban kevéssé hatott a konformizmus. A nyájszellem – eddig is, illetve mások is így csinálják – pusztító hatása inkább a mi könyvtárügyünkre jellemző.