Ha huszonhétszer meghallgatunk egy albumot, az annyi szén-dioxid kibocsátással jár, mint egy CD legyártása.
– Ma szinte mindenki az “éterből” hallgatja a zenét, így ha megun egy albumot vagy egy előadót, nem landol a kukában a rongyosra hallgatott CD, azaz a PVC-tartalmú korong. Ennek akár örülhetnénk is, de sajnos a streamelésnek is komoly ára van. Személy szerint nekem e cikk megírásáig gőzöm sem volt róla, hogy ez így van. Remélem, hülyének néz az olvasó, mert akkor ez azt jelenti, hogy ő tudja, sőt, eszerint választja meg zenehallgatási szokásait.
Csak összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban 1977-ben 140 millió kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátása kötődött a zeneiparhoz, ez a szám 2016-ra – köszönhetően a streamelés elterjedésének – több mint kétszeresére, 200-350 millió kilogrammra emelkedett.
A különböző streameldéket rendkívül nagy áramfelhasználású szerverek működtetik, sőt, ezeknek a giganagy szervereknek a hűtéséről is állandóan gondoskodni kell. Mi lehet akkor a megoldás? Töltsük le elektronikus eszközeinkre a szeretett zenéket, mert akkor csak egyszer kell streamelnünk. Ha huszonhétszer meghallgatunk egy albumot, az annyi szén-dioxid kibocsátással jár, mint egy CD legyártása.
Kortárs Online