Amikor a túlzásba vitt okostelefon-használat szóba kerül, mindig akadnak, akik azzal ütik el ezt a témát, hogy az egész csak önfegyelem kérdése. De a helyzet ennél jóval árnyaltabb: mára viszonylag jól feltárt jelenség, hogy a telefonokat és az alkalmazásokat hogyan tervezik nagyon tudatosan olyanná, hogy minél jobban rájuk akadjunk. A nyerőgépek logikájára felépített, gyors visszajelzést, jutalmakat és sikerélményt adó alkalmazások nagyon ügyesen építenek azokra a mechanizmusokra, melyek be tudják húzni a figyelmünket.
Az Instagram végtelen görgetése, a beérkező leveleink pár percenkénti ellenőrzése, a Facebook által küldött összes értesítés azonnali megnézése így elsősorban nem személyes gyengeségünk jele, hanem az agyunk egy alapvető működésének tudatos kiaknázása.
Olyan ez, mint egy folyamatos készenléti állapot, szemben a figyelem klasszikus, hullámzó működésével. És elképzelhetőek olyan feladattípusok, amikor ez a fajta figyelem hasznos lehet, de az nem szerencsés, ha ez válik alapállapottá: a CPA-féle figyelem ugyanis növeli a stressz-szintünket és megakadályozza az elmélyülést, azt, hogy valamire tényleg rendesen odafigyeljünk. Hogy kitörjünk ebből a rutinszerűvé vált figyelmi működésből, meg kell tanulnunk ismét semmit tenni.
Nem meglepő módon a telefonhasználatot visszaszorító ötletek egy jelentős része a tudatosabb használatra figyelmeztet. A témával foglalkozó, korábban már idézett kutató, Catherine Price például olyan tényezőket hangsúlyoz, minthogy … (folytatás a forráslinken)
444