A könyvtárosok fenntartóik és szakmai vezetőiktől függetlenül képesek lehetnek sorsukat befolyásolni – ha akarják. A szakmán kívüli érdekcsoportokat (hangsúlyosan: használók, fenntartó) teljesítményünkkel tudjuk elkápráztatni, lassú folyamatban, kitartó munkával. Ez nem túl szexi, ezért gyakran inkább pótcselekvésekhez folyamodunk.
A szakmai vezetőinket pedig mi választjuk meg, tehát magunkra vessünk, ha olyanok, amilyenek.
Talán néhány, egymást erősítő pszichés mechanizmus jöhet szóba magatartásunkkal kapcsolatban:
1. Alkalmazotti ideológia: a megoldásokat külső felektől várjuk.
2. Rendszerigazolás: igazából tudjuk, hogy nem megfelelő vezetőket választunk, de még a rossz jelen helyzetünk is jobbnak tűnik frusztrált állapotunkban , mint a bizonytalanságot hozó változás.
3. Alacsony önértékelés: igazából tudjuk, hogy a lehetségesnél alacsonyabb a társadalmi hasznosságunk, és hogy nehéz lenne ez alapján érdekérvényesíteni.
4. Vallott és gyakorolt értékek különbsége: a belső és külső elvárások és lehetőségeink közötti feszültség hatására kétszintű – deklarált és tabusított – valóságot hozunk létre. (Ez persze neurózist idéz elő.)
Summa: úgy tűnik, hogy helyzetünket magunknak köszönhetjük, a magunk által választott elöljárók hathatós közreműködésével. Innen szép nyerni! 🙂 (MG)
KIT-információ