Negyedórával a kezdés előtt érkezem a FSZEK Arany szalonjába, ahol már ekkor szép számmal összegyűltek a résztvevők. Ha ez még nem lenne elég bizonyíték arra, hogy mindenki lelkesen várja a foglalkozást, fókuszban Tóth Árpád Lélektől lélekig című versével, a mellettem ülő Katalin – aki már a kezdetektől fogva jár ide – rögtön megerősít abban, hogy a biblioterápia tényleg klassz dolog.
“Így sokkal jobban bele tud mélyedni az ember egy-egy műbe. Nem is hinnénk, mennyivel gazdagabb mondjuk egy vers, ha sokan elmondják róla a gondolataikat. Ez önismereti szempontból is sokat ad.”
A biblioterápián ugyanis elsősorban nem a műelemzés a lényeg, vagy legalábbis nem az iskolai keretek között megszokott formában. Itt éppen, hogy az egyéni értelmezések állnak a középpontban; a saját érzések, gondolatok, emlékek felszínre bukkanása, megvitatása, és ami a legfontosabb, a személyiségfejlődés – a szöveg inkább csak egy eszköz mindezekhez. Ebből is adódik, hogy nem létezik rossz válasz, mindenki bátran megnyilvánulhat.
Nők Lapja Café