A szervezetek alkalmazkodásának gyorsasága eddig sem volt elhanyagolható, de az, hogy milyen tempóban tudunk reagálni a trendek, igények változásaira, egyre inkább kulcsfontosságú.
A vevőkkel/fogyasztókkal kapcsolatban már régóta tartja magát a szlogen, hogy akkor vagyunk mi a legjobbak, ha már azelőtt elkészítünk valamit, mielőtt az ügyfélben felmerül, hogy szüksége van rá. Nincs ez másként a leendő munkavállalókkal sem. A különbség csak annyi, hogy ezen a területen eddig nem volt szükségszerű a változások, igények megfigyelése. Nem az volt a vállalatunk sikerének a kulcsa, hogy hogyan és kiket vegyünk fel, mert a kiválasztási folyamat végén egyszerűen ott voltak a legjobb munkatársak, akik nálunk akartak dolgozni. Mint tudjuk, fordult a kocka. Érdemes tehát energiát fektetni most ebbe is, és érdemes szem előtt tartani az ügyfeleinknél már olyan jól bevált gyakorlatot: már azelőtt adjunk valamit, mielőtt a jelöltünk tudja, hogy neki valójában arra volt szüksége.
Hogyan lesz az adatból információ? Vegyünk egy mérőszámot, amit biztosan mindenki előállít és rendszeresen bemutat a toborzással kapcsolatban. Nézzük végig e mérőszám monitorozásának felépítését. A mérőszám: a toborzási idő hossza. A kérdések sora ott kezdődik, hogy mit is értünk ez alatt. Lássuk hány féle variáció jut eszünkbe azonnal:
a mért időtartam kezdete például (adat):
– az igény megjelenése
– az igénynek a nyitott pozíciók nyilvántartási rendszerébe való feltöltése
a toborzás megkezdése (recruiter elkezd foglalkozni a kereséssel)
– mért időtartam vége például (adat):
– a kiválasztott jelölt elfogadja az ajánlatunkat
– a kiválasztott jelölt belépési dátuma
– az új kolléga betanulási idejének a vége
Az információ az ezek kombinációjából összeállított folyamat eleje és folyamat vége között eltelt idő lesz.
HR Portál