A társadalom többsége a könyvtáros hivatást nyugodt, többségük unalmas munkának tartja, amelyhez nem kell semmilyen képzettség. A könyvtáros kifejezés mögött az emberek többsége megsárgult katalóguscédulákat lapozgató és olvasgató, csendes, régimódi emberekre gondol. Ennek a közfelfogásnak a hatása a könyvtárosok megbecsültségében és finanszírozásában is érezhető.
A lengyel könyvtárosok többségének az a véleménye, hogy a mai feltételek között szakmájukban nem lehet karriert építeni. Ezt a tudományos könyvtárakban dolgozók nagyobb arányban vélik, mint a közkönyvtárakban. 2005-ben jelent meg kutatási eredmény a könyvtáros hivatás értékeléséről, annak pozitív és negatív befolyásoló hatásairól. A negatív hatásokat a következő szempontok erősítik:
– a fizetési feltételek nincsenek arányban az elvárt készségekkel és kötelezettségekkel, nincs karriertervezési lehetőség,
– a hivatás nem kellő tisztelete, alulértékelése a fenntartók részéről, a könyvtárosok fontosságának kétségbe vonása.2013-ban Lengyelországban a politika deregulációról: nem szükséges szakképzettség a szakma ellátásához. … Ezek a változások destruktív hatásúak a szakma egészét tekintve. Miközben a könyvtáros munkája nagy jelentőséggel bír, a foglalkozás presztízse változatlanul nagyon alacsony, melyen a lengyel dereguláció tovább rontott. A könyvtárosok közötti szolidaritás sem megfelelő, kevesen tagjai a szakmai szervezetnek és a szakszervezetnek. Ezek a szervezetek tiltakoztak a deregulációs intézkedések ellen, javaslatokat tettek a könyvtáros szakma érdekeinek képviseletében. (Tanácskozás a lengyelországi könyvtáros hivatás helyzetéről; ref.: Prókai M.)
Humanus