Ha a kórházban az ágyak kellő távolságban vannak, a betegek nem lógnak egymás személyes terébe, az ablakból nem romos falat, hanem zöldet látnak, akkor mérhetően kevesebb gyógyszer fogy, kevésbé ingerült a hangnem köztük és a nővérek között, sőt ritkábban hívják őket. A nővérek és az orvosok lojálisabbak a munkahelyükhöz, ha az ágyakat úgy rendezik el, hogy vargabetűk nélkül közelíthessék meg a betegeket.
Minden park üzen nekünk. A hazai parkok jó része szoborszerű, ami passzivitásra kárhoztatja az embereket, azt sugallva, hogy érjék be a nézelődéssel, a sétálással. Kevés a pad, nincsenek elmozdítható székek, piknikre, játékra alkalmas zöldfelület, kellemes fényviszonyok olvasáshoz. Mindezek együtt azt a hatást érik el, hogy kevesebb időt töltünk ott. Németországban szokás temetőben piknikezni, elvégre az is gondozott közpark. A térhasználat egyfajta kulturális gyakorlat is.
Az emberek ritkán tudják pontosan megfogalmazni érzéseiket, vágyaikat, félelmeiket. Ahhoz, hogy a gyakorta nem is tudatosuló igényeket felszínre hozzuk, profi mediátorokra lenne szükség, akik a szociológiához, a pszichológiához, a kulturális antropológiához éppúgy értenek, mint az építészethez, így közvetíteni tudnak a felek között. Nyugaton már léteznek ezek a szakmák, nálunk még nem.
HVG 47. sz. (regisztrációval)