A kutatásból egy befagyott társadalom képe bontakozik ki. Uniós összehasonlításban egy kifejezetten zárt, már-már kasztszerűen merev társadalomé. Az ilyen társadalmakban az előrejutás elsősorban nem az erőfeszítések, a teljesítmény, az érdemek eredménye, hanem annak következménye, kinek hová (milyen családba) volt szerencséje (vagy szerencsétlensége) megszületni. Ez egy szélsőségesen igazságtalan társadalom képe. Igazságtalan, mert az esélyek egyenlőtlensége a felemelkedni kívánó sokak elé falakat emel: a jelen Édes Annái és Árvácskái ugyanúgy sorsukba bezártak maradnak, mint a regények lapjain. De igazságtalan ez a társadalom azért is, mert az esélyek szélsőséges egyenlőtlensége nem akadályozza meg a rosszul teljesítők, a semmit sem teljesítők, a komolyabb erőfeszítések nélkül is fenntartott Noszty Ferik kihullását. Semmi sem ösztönzi őket erőfeszítésre, érdemi munkára, teljesítményre. Fenntartja őket a család, megvédi őket a papa vagy a mama kapcsolatrendszere, hatalma, manőverező képessége – fogalmazza meg Éber Márk Áron adjunktus, az ELTE Szociológia Tanszékének oktatója.
– A felmérés eredménye talán nem alaptalanul terjeszthető ki az egyszerre támogatott a félhomályos folyosókon erősen kritizált szakmai klikkekre is. A cselekvésképtelenség ilyetén fenntartása mögött az alacsony teljesítményorientáció és a magas szintű öröklött státusz tűnik fel. (MG)
Népszava