Munkaadóként, tapasztalt kollégaként és – úgy egyáltalán – az idősebb nemzedékek tagjaiként könnyű azt mondani a mai fiatalokra nézve, hogy “bezzeg a mi időnkben” vagy “régen minden jobb volt”. Könnyű, de nem célravezető. A munkaerő-piacra éppen diák-munkavállalóként betörő Z generáció (1996 után születettek) nem rosszabb, mint elődei, csak más. Így ahhoz, hogy kiaknázzuk a bennük rejlő lehetőségeket, előbb meg kell ismernünk őket.
Amikor a Z generációról beszélünk, a mai 21 éves korosztályról és a még fiatalabb évfolyamokról van szó. Tehát egy részük már aktívan ott van a munkaerő-piacon gyakornokként, diák-munkavállalóként vagy akár főállású munkatársként, másik részük pedig az egyetem elvégzéséhez közeledve hamarosan belép a “felnőttek világába”. Ők az első olyan generáció, amely ténylegesen beleszületett a digitális, fogyasztói társadalomba, számukra az internet, a mobiltelefon és a web 2.0 magától értetődő dolgok. Mindez a személyiségüket is jelentősen megváltoztatta a korábbi nemzedékekéhez képest.