Délelőtt nagy itt a csend. Ki munkába indult, már elment, kinek otthon akad tennivalója, halkan teszi. Pécsudvardon járunk. Korosodik a falu. Bölcsőde, óvoda, iskola nincs már itt ? a pap jobbára temetett, nem keresztelt, hát minek is lenne?! Mára fordult azért a világ: a csend, a kis kert vonzóbb, mint a közeli nagyvárosban élni.
Jött, ki békességre, nyugalomra vágyott, de sokan ma sem élnek itt, s egy-egy iskolai osztályban amúgy is kevesen ülnének. Pécs, Kozármisleny is ugrásnyira van, nem gond a gyerekeket reggelente elvinni oda.
Hanem ittjártunkkor különleges nap van (plusz tanítási szünet): menetrend szerint jön a könyvtárbusz, ami mindent visz, ahogy az oldalán is jól olvasható. Pécsudvardon a vasút és a kocsma között áll meg – mielőtt téves következtetéseket vonnának le, miért jó hely ez, megtudjuk, a parabolaantennájuk itt működik, és áramot is közelről kapnak.
A mozgókönyvtár, ami házhoz viszi a kultúrát, nem új találmány: az első úgy száz éve csacsifogattal a fővárosi állatkerttől indult, majd később villamossal is hordták a könyveket. Azután, ami bevált és semmiképpen nem árt, az ötvenes-hatvanas évektől is alkalmazták: ahová művelődési ház, könyvtár nem jutott, autókkal vitték helybe a kultúrát, mellé a természet- és tudományos ismereteket is házhoz szállították, neves előadókkal. Az előadások mellé színész is jött, aki verselt, s igény szerint énekelt, táncolt – a rubrikák közé beírhatták, tűnik a város és falu közötti különbség, már kulturális szempontból…
Szabad Föld