Jobb ha egy ember hal meg a népért… idézte Jelenits István egy múlt heti rendezvényen Annás főpapot. S magyarázta is: e reálpolitikusi meglátást azt az előrelátást tükrözi, hogy egy lehetséges balhéval magunkra haragíthatjuk azokat, akiktől függünk. Annás esetében a római hadsereget. Könnyen értelmezhető az áldozati bárány vagy éppen a bűnbak szerepe is. Ez a szemlélet nem láttatta ugyanakkor azt, hogy Pilátus nem is nagyon értette a helyzetet; inkább a felmentés lehetőségét kutatta. A jelenség – mely rokon a “senki sem próféta saját hazájában” kijelentéssel (idézet ugyanonnan) – a hatalomkutúra jellegzetessége, ugyanis demokratikus viszonyok között nem értelmezhető a felettes általi megtorlás.
Lehet, hogy ez áll a “szakmai civil” erőfeszítések megtorpedózása vagy marginalizálása mögött is?
KIT-információ