– Nem vezethetted volna úgy a Nemzeti Színházat, hogy egy kicsit azért hajolj ide és oda is, ne nyalj segget, de azért hozz kompromisszumokat?
Alföldi Róbert: Biztos, hogy lehet így csinálni, de én nem ilyen típusú ember vagyok. A kompromisszumokra a legjobb példám a János vitéz, ami azért került bele a műsorba, mert sok nehéz, potenciálisan balhés előadást csináltunk abban az évadban, úgyhogy akartunk valamit, amivel nincs semmi probléma, ami elég magyar, amit mindenki ismer – és abból lett a legnagyobb botrány. Ott én ezt totálisan feladtam.
– Ha néha mégis smúzoltál volna itt-ott a megfelelő emberekkel, most senki nem utálna és minden állami színház tárt kapukkal várna?
AR: Lehet, hogy senki nem utálna, de én utálnám magamat. Én nagyon szeretek jól aludni. Így is hoz mindenki olyan kompromisszumokat, amiktől egy kicsit rosszabbak az éjszakái, de a nagy döntéseket próbálom úgy meghozni, hogy jól aludjak.
Index