A bennük felgyülemlett betűtömegtől, ha könyvtárt látott, Gyurit rendszerint különös nyugalom szállta meg. Minden rendben van, biztatták a könyvek szavak nélkül, itt vagyunk. Odakinn, meglehet, a mennyekbe csap a téboly s az utcán grasszál a hülyeség, s torát üli a középszerűség, nekünk azonban semmi dolgunk ezzel a badarsággal; idebenn tonnaszám áll a kultúra, évszázadok java. A Zelkek kiszitálva az idő rostáján, fűzfapoéták, unalmas fecsegők, közhelyek kufárjai kiakolbólítva. A múlt gerinctelen véglényei összetöppedtek, majd elporladtak, s porukat szétfútta a szél, s csak a gerincesek családjába tartozók csontjai maradtak meg, valamint azok, akik elég szerencsések voltak, hogy még Marx eljövetele előtt két lábra emelkedtek, s így alkalmuk sem lehetett megrágalmazni őt, miáltal magukra idézhették volna az olvashatatlanság birodalmába való száműzetést.
24.hu