Esténként olvas a húsz éve hajléktalan Sándor. A Radnóti-gimnáziumban jelesre érettségizett, orvosi egyetemre járt, ám derékba tört az élete, amikor szülei meghaltak. Az Algyői úti nappali melegedő kis könyvtárának egy részét ő gyűjtötte össze.
– Reggel elindulok a Bajai úti szállóról, hol a hosszabb, hol a rövidebb úton. Menet közben üres üvegeket, színesfémet guberálok, meg könyveket, ha akad. ? meséli Kancsár Sándor, akivel az Algyői úti nappali melegedőben beszélgetünk az épület lépcsőjén. ? Napközben nem olvasok, a tisztasági csomagomban, a szállón tartom a szemüvegem, hogy össze ne törjön. Este hattól tízig olvasok, időnként, ha nem tudok elaludni, akkor tovább is. Ilyenkor kimegyek a verandára, mert ott egész éjjel ég a villany.
Kancsár Sándor húsz éve él az utcán, pontosabban szólva a szegedi hajléktalanszállókon. Volt már az Indóház téren is, de huzamosabb ideje a Bajai úti szálló az otthona. Húsz évvel ezelőtt a testvére adta el a fejük fölül a Tisza Lajos körúti lakást. Neki nem maradt semmi.
Délmagyarország