A tudományos teljesítményhez nemcsak a források szűkösek, de egyre kevesebb a megfelelően képzett szakember is. Magyarország sereghajtónak számít a doktori képesítést szerzett fiatalok arányában. Az OECD tagországai között a 30., az Európai Unióban a 25. helyen állunk: csak Lengyelország, Málta és Ciprus kullog mögöttünk a százezer lakosra jutó doktori fokozatok tekintetében. Megkerestük ezzel kapcsolatban az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), ahol kérdésünkre elmondták: nem az a baj, hogy kevés a doktorandusz, hanem az, hogy sokan menet közben lemorzsolódnak. A képzést megkezdők közül csak 22 százalék szerez fokozatot, ezt a kormány 2020-ra 30-ra szeretné emelni.
Az ok alapvetően prózai: túl alacsony az ösztöndíj, csupán havi 100 ezer forint. Ezt azonban a 2016 szeptemberében kezdődő tanévben megemelik, a tanulmányok első két esztendejében havi 140 ezer, a második kettőben 180 ezer forintra. Emellett a legjobbak pályázhatnak a Nemzeti kiválóság program forrására is, melynek keretösszege 6,75 milliárd forint. A Doktoranduszok Országos Szövetségétől megtudtuk, a lemorzsolódásban szerepet játszhat az is, hogy a tehetséges fiatalokat “levadássza” a versenyszféra, jóval magasabb béreket kínálva, mint a kutatói pálya. A Szegedi Tudományegyetem arra is felhívta a figyelmünket, hogy az új rendszerben a korábbi 3 helyett már 4 évig jár az ösztöndíj, ez segítséget nyújthat egy valóban alapos tudományos munka befejezéséhez.