A Diósberényhez hasonló kis településeken nagyon nagy szükség van a jól működő, a kor követelményeinek programjában, küllemében, felszereltségében is megfelelő könyvtárra – vallja Wilhelm János. – Nem hívhatom be az embereket – akik otthon egyre komfortosabb körülmények között élnek – egy lepukkant intézménybe. Meg kell teremteni a megfelelő helyet, s olyan embert kell az élére állítani, akire nyugodtan rá lehet bízni a helyi kulturális élet, a művelődés megszervezését. Egyébként a könyvtáros már rég nem csak könyvtáros, mert munkájának kisebb része a klasszikus könyvtári tevékenység, például a kölcsönzés. Diósberényben is így van, a könyvtáros tartja kézben a falu kulturális életének, a különböző rendezvényeknek a megszervezését az idősek napjától a karácsonyi ünnepségen, nemzetiségi napon, anyák napján, könyvtári estéken, a fergeteges gyereknapon át sok mindent. Tavaly csak ez utóbbira 2 milliót tudtak fordítani az önkormányzat saját költségvetéséből. Nagy durranás volt, máig emlegetik a faluban. Wilhelm János ismerősei között szerencsére vannak írók, újságírók, történészek, néprajzosok, akiket meg lehet hívni egy-egy előadás megtartására.
Bejönnek a fiatalok csocsózni is…
TEOL