Tüske László: A digitalizálás tizenöt évvel ezelőtti nemzeti fölbuzdulás volt, ami fogalmi zavar keltésére lett alkalmas. A kormányzati képviselők, a politikusok ugyanis ezen a telekkönyvek digitalizálását értették, és ezt a területet figyelték. Így amikor mi előjöttünk azzal, hogy a magyar szöveggyűjteményt szeretnénk digitalizálni, kiderült, hogy azt gondolják, ezen már mindenki rég túl van. Hogy nincs, az csupán néhány hónapja derült ki a politikusok számára, a földhivatali munkálatokra ugyanis az évek során óriási pénzek mentek el. Arra a belügyi kasszában volt a pénz, a könyvtári digitalizálásra pedig a kulturális kasszában. De ott soha nem sok. Következésképpen az eddig elvégzett digitalizálásnak két útja volt, az egyik a pályázatoké, amelyekből hatalmas felbuzdulásokkal egy-egy gyűjteményt, fontosabbnak gondolt kincset, a Corvinákat vagy a régi térképeket sikerült feldolgozni. Ezek nagy értékek, de az egész állománynak, az OSZK 12 millió könyvtári egységének csupán néhány százalékát képezik.
… A magyar könyvtárak általában rosszul állnak az anyagaik digitalizálásával, bár vannak azért nagy eredményeik. De nem véletlen, hogy a kulturális kormányzat most állt neki az általános könyvtári digitalizálási program kidolgozásának. Ennek első lépése felmérni azt, mi van készen, majd megtervezni és ütemezni a munkát. Márciusban fogják bejelenteni, hogy a különböző könyvtárak miként és mit fognak digitalizálni az elkövetkezőkben. Az OSZK állománya az ország könyvtáranyagának a 99 százalékát lefedi. Ezt követően tiszta lesz a feladatmegosztás.
Magyar Idők