Gondban lehet az, aki megszűnt internetes újságok korábbi szövegeire kíváncsi, blogok régi bejegyzéseit keresi. Hasonlóan járhatnak azok az újságírók és elemzők, akiknek a szeme elől egyszer csak eltűnik mondjuk a nemzeti bank vagy a statisztikai hivatal sok éven át fölpakolt, összehasonlítható adatsora. Nekik adhat esélyt a Wayback Machine link amelynek segítségével fellelhető a törölt oldalak, a megszűnt site-ok egy része. 430 milliárd körül jár az ott őrzött weboldalak száma, így ez ma a világ legnagyobb internetarchívuma, amelynek a többiek (például nemzeti könyvtárak) a nyomába sem érnek. Alapítója, Brewster Kahle szeme előtt az ókori alexandriai könyvtár példája lebegett: ha lett volna másolat a szövegekről, akkor a könyvtár leégése ellenére is többet ismernénk a klasszikus szerzők művei közül. Jelképes, hogy az IA biztonsági másolatainak egyik tárolási helye a mai alexandriai könyvtár.
Wayback Machine az oldalak tárolt, akár igen régi példányait mutatja meg. Naptárból kereshető ki, mely pillanatok őrződtek meg (többnyire szórványosan, felismerhető rendszer nélkül) az internet meglehetősen viszonylagos örökkévalóságának. Itt például több — jelenleg is létező vagy már megszűnt — magyar hírportál főoldalai is megtalálhatók (az Index-előd Internettótól kezdve a hvg.hu-ig), de mindegyik gyűjteményben jelentős hiányok tapasztalhatók, akár hosszú hetek is kimaradtak, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az egyes mentéseken meg is nyithatók a cikkek. A Google pedig, ha tárol is oldalakat, mindig csak a legutóbbi változatot biztonsági tartaléknak, ha az adott oldal éppen nem lenne elérhető.
Komoly hátrány, hogy a Wayback Machine idővonalán csak dátum és internetcím (URL) alapján lehet régi oldalakra rábukkanni.
HVG 29. sz. (regisztrációval)