2012-ben egy felmérés során 110 írót kérdeztek meg arról, hogyan kezelik személyes fájljaikat: a többség nem alakít ki stratégiát az archiválásukra, még azok sem, akik szakképzettségüket tekintve könyvtárosok vagy levéltárosok. Ez különösen azért érdekes, mert az ő munkájuk során nagy hangsúlyt kap ez a tevékenység, ám a hétköznapokban mégsem alkalmazzák. A felmérés válaszadóinak 80%-a azt mondta, szívesen fogadna javaslatokat ebben a témában.
A könyvtárak készek arra, hogy felkarolják az ügyet: az ALA Preservation Week programja során a Library of Congress munkatársai egy teljes napot szenteltek a személyes digitális archiválás kérdésének. Mike Ashenfelder javasolta a következő stratégiát: keressünk meg mindent, amit el akarunk menteni; döntsük el, mit akarunk megtartani, a többit dobjuk ki; következetes elnevezéseket használjunk a fájlok rendezésekor; különböző helyekre mentsük a példányokat a 3-2-1 szabályt használva, vagyis: három példányt készítsünk, kettőt két különböző adathordozóra, egyet pedig egy olyan helyen tároljunk, ami nem a lakóhelyünk, és ötévente új tárolóeszközre tegyük át a megőrzött tartalmakat. Nem szabad elfeledkeznünk a linkek és a jelszavak mentéséről sem. (A személyes információk szervezése; ref.: Jávorka B.)
Humanus