A cikk könyvmoly szerzője döbbenten vette észre, hogy már hónapok óta New Yorkban él, mégsem tagja a metropolisz közkönyvtárának. Mentségére szolgál, hogy lakása tele van olvasott és félbehagyott könyvekkel. Visszatekint gyerekkorára, amelyben a kölcsönző könyvtáros által végzett kölcsönzési rituálé annyira elbűvölte, hogy otthon könyvtárosdit játszott. Még a mágnescsík-lehúzást is imitálta. Lassan felnövekedve ugyan csökkent a könyvek vonzereje számára, a könyvtártól és könyvektől azonban nem maradt el. Az egyes kötetek nem hagytak mély nyomot benne; leginkább feledésbe merültek. Hatásuk azonban megmaradt. Visszatekintve bevallja: nagy hatással volt rá a lakásuktól 10 percre fekvő közkönyvtár; nélküle szegényebb lett volna gyerekkora.
A cikkszerző mostanra már tagja a New York Public Librarynak, bár nem kölcsönöz. Úgy tűnik, életszakaszára az könyvek tartalmának összegzése és nem a könyvek kölcsönzése a jellemző. De ez megváltozhat, főként, ha lakásában az egyre csak tornyosuló könyvek — macskája le- s felugrálása miatt — egyre nagyobb baleseti kockázatot rejtenek magukban. (ref.: MG)
Huffington Post