Múlt pénteken hozta nyilvánosságra az Amazon legújabb szolgáltatását, a havi 9.99 dolláros előfizetői díj ellenében (egy hónapig pedig ingyenes próba keretében) korlátlanul igénybe vehető e- és hangos-könyv kölcsönző szolgáltatást, a Kindle Unlimitedet.
A hírről értelemszerűen minden portál beszámolt, én a New York Times és az ITCafé írását ajánlom áttanulmányozásra mindenkinek. A szolgáltatás lényege, hogy a havidíj ellenében az előfizetők 600.000+ tétel közül válogathatnak kedvükre, és kölcsönözhetik ki azokat (elvben akár százszámra, egy időben természetesen korlátok között, máskülönben nem kölcsönzésről beszélnénk). Ami kifejezetten érdekes azonban, hogy az amúgy közel 2.7 millió e-könyvből álló adatbázisából kizárólag ‘csak’ a fenti több mint hatszázezerhez biztosít hozzáférést ily módon az Amazon, aminek az oka, hogy sok kiadó ugyan adott engedélyt a felhasználásra, azonban úgy tűnik, hogy az öt legnagyobb angolszász kiadó (HarperCollins; Hachette; Simon & Schuster; Penguin Random House és Macmillan) nem. Nélkülük persze az egész modell veszélybe kerülhet. Már csak azért is, mert nem az Amazon az első, aki ehhez hasonló szolgáltatást kínál. A Scribd — amely a professzionális tartalmak mellett saját, ‘nem professzionális’ publikációk feltöltésére is biztosít tárhelyet – 400.000 kötet, az Oyster pedig 500.000 tétel vonatkozásában kínál 9, illetve 10 dollárért hasonló szolgáltatást a fogyasztóknak. Vagyis, ahogy arra a NYT újságírója is felhívta a figyelmet, a kérdés valójában az: mi az, ami benne van, és mi az ami kimarad.
Copyright in the XXI century