A könyvtárak átalakuló, szabadabb és a mindennapi élethez közelebb kerülő világa lehetővé teszi, hogy olyan új módszerekkel dolgozzanak, mint például a használók bevonása a könyvtári dokumentumok metaadatokkal való ellátásába. Erre a munkatípusra szakszó is született, a crowdsourcing, ami gyorsan terjed világszerte. A kifejezés a tömegre (crowd) helyezi a hangsúlyt, ezzel is hangsúlyozva, hogy a munkafolyamatban a felhasználók nagy száma a döntő, mert ez befolyásolja a nagy mennyiségű tartalomszolgáltatást. A kulturális intézményeknek a mennyiség mellett a hozzáadott értékre van igazán szükségük, vagyis arra, amit ezek a nyílt közösségi felhasználók és szakemberek saját tudásukból, ötleteikből, ismeretanyagukból hozzá tudnak tenni a közgyűjtemények tudományos vagy egyéb gyűjteményeinek értékéhez. A közös indexelés — különösen a folkszonómia –, az ikonográfiai, audiovizuális dokumentumok azonosítása, az OCR közös javítása, a közös dokumentumleírás, a tudományos tartalmak közös fejlesztése, aztán a közös metaadat-készítés is e körbe tartozik, s ez majd jelentősen gazdagítja a könyvállományok információinak a tartalmát, és ezzel megkönnyíti a felhasználók minőségi információkkal való ellátását. Egyúttal jelentősen hozzájárul az olvasószolgálati tevékenység minőségének javításához is. (ref.: Crowdsourcing: közösségi innováció, tartalomfejlesztés és metaadatok a világ könyvtáraiban; Pajor E.)
Humanus