Napjaink tudástársadalmában a kreativitás, az interdiszciplináris gondolkodás, a problémamegoldás és a másokkal való együttműködés képessége mind nagyon fontos készségek, amelyek elsajátítása nagyon nehéz lenne csupán a könyvekből. A könyvtáraknak reagálniuk kell ezekre a kihívásokra. Jelen esettanulmány a Queenslandi Állami Könyvtár digitális kulturális központjának (könyv nélküli könyvtári tér, amit The Edge-nek neveztek el).
A megfigyelések alapján nem jellemző, hogy különböző egyéni kulturális háttérrel rendelkező idegenek egymást inspirálnák, hogy természetes módon valósuljon meg a közösségi tanulás. A terekben — bár az együttműködésre találták ki őket elsősorban egymás melletti tanulás zajlik.
Az intézmény elsősorban magas intenzitású találkozóhelyet jelent, amely akkor válhat alacsony intenzitású találkozásokban gazdag (azaz sok önszervező, közösen dolgozó-tanuló csoportot jelentő) hellyé, ha nagyon sokféle háttérrel bíró embert sikerül bevonzani egy időben. Mások megszólításának az a legfőbb korlátja, hogy nincsenek tisztában egymás készségeivel és érdeklődésével, valamint hogy félnek idegeneket megszólítani. (ref.: A könyvtárak mint a közös munka terei. A közösségi tanulás használói motivációi és akadályai; Tóth M.)
Humanus