Lépjünk túl a megszokáson, és tanuljuk meg a hatást mérni!

Miért küszködünk annyit mérési eszközök meghatározásával és megtalálásával, hogy meggyőzzük a döntéshozókat arról, mennyire értékesek könyvtári szolgáltatásaink és programjaink lakóhelyünk, egyetemünk, testületeink vagy szervezeteink számára? Legyünk őszinték: számos oka van a küszködésünknek — ezekről tudunk, s meg is tudjuk oldani őket. Először az okokat kell tisztáznunk, problémaként kell megfogalmaznunk, majd meg is kell oldanunk őket. Öt alapvető probléma létezik, és csak az a dolgunk, hogy megoldjuk őket:
1) A könyvtárak nem tűznek ki célokat értékeléseik elé.
2) Nem értjük pontosan, mi az érintettek értékmérője.
3) Az értékelést nem tekintjük a szolgáltatások vagy programok szerves részének.
4) Az értékek mérése nem választható el a működés értékelésétől; az eredményeket összekeverik a teljesítménnyel, ami mindenkit megzavar.
5) A működés értékelésének nincs világosan megfogalmazott felelőse.
A szerzők a továbbiakban ezt az öt problémakört vizsgálják, és ajánlják a ha, akkor logikai modell négy elemének alkalmazását. A logikai modell részei a ráfordítás (input), a teljesítmény (output), az eredmény (outcome) és a hatás (impact). Mind az öt fent említett problémakört gyakorlati példákkal szemléltetik, magyarázzák. Meggyőzően érvelnek amellett, hogy a könyvtárak munkájának javításához csupán néhány alapvető és logikus lépést kell következetesen megtenni. (ref.: Lépjünk túl a megszokáson, és tanuljuk meg a hatást mérni!; Murányi L.)

Hírforrás:
Humanus