Tegnapelőtt elmentem a T-Systems konferenciájára, a Symposiumra. A szünetben meglátogattam az egyik külső teremben elhelyezett ‘játszóteret’, ahol mindenféle érdekes dolgokat lehetett megnézni és kipróbálni. Teszteltem a mobiltelefonos fizetést, bóklásztam az okos konyhában, elmeséltettem magamnak, hogyan fog működni az internetre kapcsolt, automatizált kerékpár-kölcsönzési rendszer.
A ‘connected car’ pultnál, egy gyönyörű (és nyilván ‘connected’) autó mellett állva, képernyőn megjelenített grafikonokat nézegetve szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy az autóm fedélzeti számítógépe nemcsak a kocsi működéséről és állapotáról, hanem közvetve és fölöttébb szorgalmasan rólam is adatokat gyűjt, hiszen a jellemem, a vérmérsékletem, a szocializáltságom nyilván megmutatkozik a vezetési stílusomban, az autó pedig rögzíti, hogy mikor mit csinálok vele, megvan a véleménye rólam, mint egyébként minden beosztottnak a főnökéről. Ezek az adatok lekérhetők, rádión továbbíthatók, feldolgozhatók, az eredmények pedig mindenféle érdekelt felekhez eljuttathatók: nekem, a szerviznek, a biztosítómnak, a rendőrségnek?
Elgondolkodtató. Vajon mi jönne ki, ha egy furfangos adatbányász összefüggést keresne például a vezetési stílusom és a bankkártyám használatából kirajzolódó vásárlási szokásaim között? Nekem fogalmam sincs, van-e összefüggés, de lehet, hogy van. Miért ne lenne?
T Systems