Szegény használók szempontjai – jog-e az egyenlő hozzáférés?

…a mindennapok világában a hangzatos elvek (‘az információhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása’) és a gyakorlat között tapasztalható. Ez az egyenlőség mindenekelőtt a beteg, szociálisan izolált, hajléktalan, diszkriminációtól szenvedő, analfabéta érintettek esetében csorbul, de ugyanígy hátrányt szenvednek a ‘csak’ anyagi értelemben lemaradottak is. Nem járul hozzá a probléma kezeléséhez az amerikai társadalom anyagias attitűdje, amely elsősorban a fizetőképes (vagyonosabb, jómódúbb) fogyasztót preferálja — szinte minden téren.
Pedig figyelembe kellene venni a szegényebb használók szempontjait is: a könyvtárhasználat alacsonyabb mértéke arra vezethető vissza, hogy ezekben a társadalmi csoportokban kerülik a felesleges kiadások veszélyét (attól tartva, hogy elvesztik az olvasójegyüket, vagy a kölcsönzött könyvet). (Holt, ref.: Vasbányai F., 2007.)
— Szokatlan, nem konvencionális program keretében találtak megoldást San Francisco-ban arra, hogy hogyan juttathatók a hajléktalanok könyvtárhasználatra jogosító olvasójegyhez.
A Civic Center Plaza-n átmeneti szálláslehetőség mellett (sátrak, menedékhelyek) állandó, több száz főnyi hajléktalan populáció található. A város e pontjához közel eső Városi Könyvtár erőfeszítést tett könyvtári anyaggal való ellátásukra. A tartózkodási hely felügyeletét úgy oldották meg, hogy az ne legyen önkényes és diszkriminatív. A hajléktalanok számára kiadott könyvtári jegy egy közel 400 dollár értékű hitelkártyának felelt meg — egy alkalommal ilyen értékű könyvtári anyag kölcsönzésére jogosított. (Landgraf, ref.: Szepes Gné, 1992)
— Hajléktalanokkal kapcsolatos esetleges deviancia kezelése a hazai jó példán túl: A Massachusetts Library Trustees Association 1989 őszi konferenciáját e témának szentelte: hogyan bánjon a könyvtáros az ilyen ‘olvasókkal’? A Worcester Public Library képviselői, akik világos, írásban rögzített szabályzatot készítettek a problémás olvasókra vonatkozó teendőkről, azt hangsúlyozták, hogy e személyekben elsősorban az olvasót, nem pedig a problémát kell nézni. Példákkal bizonyították, hogy nem mindig a konfrontáció a legjobb politika velük szemben. (Chadbourne, ref.: Novák I. 1991)