Jelenleg a hagyományos iskolai könyvtárak — könyvekkel teli termek, amelyeket elsősorban papíralapú könyvekkel kapcsolatos tevékenységekre használnak — egyre kevésbé jellemzőek. Azokat az új tereket, amelyeket interneteléréssel bíró számítógépekkel és könyvekkel egyaránt elláttak, és ahol szakképzett személyzet várja a betérőket, készen a legváltozatosabb kérdésekre, tanulási központnak (study centres) vagy önálló tanulási tereknek (independent learning zones) szokták nevezni. A szerző ezen új terekkel kapcsolatos tapasztalatokat és dilemmákat gyűjtötte csokorba.
Komoly a kockázata annak, hogy ha könyvek és számítógépek vannak egyetlen helyiségben, akkor a használat kizárólag az utóbbiakra korlátozódik. A könyvtárosnak célszerű a hozzáférés egyszerűsítésével, ajánló olvasmánylistákkal, játékos feladványokkal ‘demisztifikálni’ a könyveket, hogy a gyerekek bátrabban nyúljanak ezekhez a forrásokhoz is.
Humanus