A valós helyzet az, hogy csökken a könyveladások mértéke darabszámban és pénzben mérve is. Az e-book fogyasztásra nincs kialakult statisztikai rendszertan, így egyszerűen kijelentik a nyomtatott kiadványok mellett dohogók: semmi igény nincs az e-könyvre, nem veszik a digitális műveket. Nem veszik, de olvassák — ez az igazság. És itt nem rosszra kell gondolni, nem illegális letöltésre, hanem a szabad könyvtárak hihetetlenül megnövekedett használatára. Az e-gyűjteményeket támogatja is az állam, csak a konkrét e-műveket nem.
Ebből az következik, hogy a klasszikusok, a magyar írott kultúrkincs 1942-ig (ez a szerzői jog hetven éves lejártának aktuális szakaszhatára) ingyen elérhető, a friss alkotásoknak viszont piaci versenyben kell helytállniuk. Miközben a nagy művek ingyenesek (Magyar Elektronikus Könyvtár és több más szabad adatbázis), és a kortárs irodalom jelentős része is térítés nélkül olvasható (Digitális Irodalmi Akadémia). Szinte odáig jutunk: ha valaki alapszinten képes kezelni egy számítógépet, csak a külföldi bestsellerekért kell fizetnie, és a néhány magyar divatos szerzőért.
Ki törekedne ilyen helyzetben a magyar elektronikus könyvpiacra?
IT Business