A probléma persze nem 2012-ben kezdődött, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy most vált a helyzet tarthatatlanná, hiszen a lassú leépítések, elvonások több évtizede tartó sorozata mellett a könyvtárak — legalábbis a megmaradt részük — működnek, a jól-rosszul képzett könyvtárosok (főként kisasszonyok és asszonyok, hiszen a szakma az egész világon elnőiesedett) a maguk módján végzik a dolgukat. Csak éppen azzal kell szembesülniük, hogy egyre több a feladatuk, mind kisebb a fizetésük értéke, könyvtáraik dolgozóinak száma pedig folyamatosan zsugorodik. És sok helyütt az olvasók is elpártolóban vannak a technika új lehetőségei miatt. Ehhez képest meglepő, hogy a sajtóban, a döntéshozás fórumain és a szakmai szervezetekben nemhogy vészharangot nem kongatnak, de még csak nem is nagyon reflektálnak a problémákra. Az utóbbi években könyvtárakkal kapcsolatosan — néhány könyvlopási botrányt leszámítva — a tömegtájékoztatáson keresztül megnyilvánuló figyelem kampányszerűen és rövid ideig a fölöslegesen megrendelt kötetekre, a megyei könyvtárak és a nemzeti könyvtár hányattatásaira, a könyvtárosok feladatainak növekedésére irányult.
— Haraszti Pálné: Nota bene: még folyik a törvénytervezet parlamenti vitája … a jogszabálytervezet link részletes vitája a mai napon zajlott, a kijelölt bizottságok a benyújtott módosító javaslatokat megtárgyalták, s jelenleg határozathozatalra vár.
Haraszti Pálné ; Magyar Nemzet