A közalkalmazottság margójára

Talán az a legrosszabb, amikor szereted csinálni amit csinálsz (és alapvetően azt is, ahol csinálod), de nem hagyják, hogy olyan körülmények között csináld, amilyenek között szeretnéd csinálni…
Miskolcon tavaly indult el az őrület — ami a lehető legferdébb lejtőre lökte (például) a könyvtárat -, amikor a városvezetés előállt a farbával, hogy a városban működő kulturális intézményeket nonprofit kft-kbe szervezik ki, mert az jó lesz. Április elsejével aztán ez meg is történt — anélkül, hogy megfelelő módon átgondolták és/vagy előkészítették volna. Addig a nemkívánatos személyeket szépen eltávolították az intézmények elejéről — akit pedig nem, annak máig rezeg a léc…
A kevesebb pénz természetesen rosszabb szolgáltatást is eredményez: kevesebb rendelhető könyv, folyóirat, lassan szétpergő számítógéppark, amit forráshiány miatt nem hogy lecserélni, de lassan még szervizeltetni sem tudnak az intézmények…
Jó úton vagyunk afelé, hogy nem hogy dolgozni, de élni is borzasztó legyen közalkalmazottként.
Kiröhögöm magam, mert régen sokat vizionáltam arról, hogy a könyvtárak előbb-utóbb kinyuvasztják magukat. Most már látom, hogy tévedtem. Nem lesz rá elég idejük, mert a politika hamarabb kinyuvasztja őket.

Hírforrás:
Paszternák Ádám