HVG: A megyei levéltárak június 1-jétől beolvadtak a Nemzetivé lett Országos Levéltárba. Ön a módosítások beterjesztésekor azt írta, hogy ez a központosítás az 1950-es államosításnál is durvább. Nem túl merész összevetés ez?
V.L.: Már csak azért sem, mert az a rendszer később maga korrigálta az államosítást. A pártvezetés az 1968-as reform idején belátta, hogy a levéltárakat lényegében használhatatlanná tette, hiszen nem volt gazdájuk, és nem zajlott bennük folyamatos tudományos munka. A területi levéltárak visszakerültek a helyi tanácsokhoz. A rendszerváltás után az Alkotmánybíróság a levéltári kutatások összes korlátozó szabályozását alkotmányellenesnek nyilvánította, és kimondta, hogy tudományos kérdésekben kizárólag a tudomány képviselőit illeti meg a döntés joga. Az akkori kormány az MTA-t is bevonta az új szabályozás előkészítésébe. Ez, és hogy a levéltári anyagokhoz való hozzáférés állampolgári joggá vált, tiszta helyzetet teremtett. A mostani államosítás mindezt veszélyezteti, ráadásul a bírósági és más helyi állami iratanyagon kívül lényegében helyhatósági, önkormányzati, illetve magánlevéltárak kerültek az állam kezébe.
HVG (regisztrációval)