Aggodalomra adhat okot a Chicagói Egyetem szociológusa, James Evans kutatása is. Ő 2008 júliusában, a Science című folyóiratban közzétett tanulmányában arra jutott, hogy az általa végignézett – 1945 és 2005 között publikált – 34 millió tudományos cikkben a hivatkozások száma az internet elterjedése után nemhogy nőtt volna, hanem folyamatosan csökkent, ráadásul ezek egyre kevésbé vonatkoztak korábbi munkákra. Vagyis a világháló szerepével kapcsolatos ígéretekre rácáfolva a nagyobb merítés a tudományos életben nem a vitákat, a sokszínűséget, hanem az egyhangúságot növelte, a régebbi eredmények, gondolatok pedig elfelejtődnek. Mindez nem független az internetes keresők működésétől, amelyek korántsem semlegesek, hanem a hatalmas mennyiségű információ kezelése során szűrik a találatokat, az újat és a népszerű(bbe)t részesítve előnyben. Evans szerint sokkal többre jutnának a kutatók, ha nem linkről linkre ugrálnának, hanem, mint régen, a könyvek tartalomjegyzékeiben, indexeiben keresgélnének, és látnák a szövegkörnyezetet is.
Nicholas Carrnek és másoknak egyébként nem azzal van bajuk, hogy a netezők túl gyorsan szerzik meg az információkat, hanem azzal, hogy a felületesség könnyen domináns gondolkodási formává válhat. Márpedig – vélekedik Maryanne Wolf, a Tufts Egyetem olvasás- és nyelvkutatója – az elmélyült olvasás elválaszthatatlan az elmélyült gondolkodástól. A kritikusok szerint az internetbizniszben utazó cégek éppenséggel ellenérdekeltek a koncentráltságban, hiszen ők azt szeretnék, hogy a szörfölés során minél több helyre jussanak el a netezők.
HVG (regisztrációval)