A Kickstarter úgy működik, hogy támogathatod egy könyv megjelenését öt dollárral, de csak akkor vonja le tőled a pénzt, amikor összejött az eredetileg megadott tízezer dolláros megjelenési költség. A Flattr-nél pedig beállíthatod, hogy egy hónapban mennyit akarsz adományozni, legyen ez például kétezer forint. Ahogy böngészel az interneten és találsz egy projektet, amelyik tetszik neked, megnyomod a Flattr-gombot, és ezzel támogatod, hó végén pedig az előre megadott kétezer forintot annyi felé dobja szét, ahány oldalt támogattál az adott hónapban. Mindkettő fantasztikus dolog, és most jöhet a politikai következmény: valahol a felajánlott szja-egyszázalékoknál is hasonló módon döntünk, csak nem webkettes eszközökkel. A kérdés az, hogy mikor jön el az ideje, amikor a teljes személyi jövedelemadónkat kattintásokkal tudjuk felajánlani, vagy akár az egész állami költségvetésről így döntsünk, illetve hogyan határozzuk meg a támogatható ügyek körét, vagy hogyan lesz ez a rendszer szociálisan és kulturálisan érzékeny, az állam szolidáris. Még egy fontos aspektusa lehet egy ilyen jövőnek. Jelenleg a felajánlott pénzeknél kilencven százalék a projektgazdáé, öt százalék megy a Kickstarternek, öt százalék meg az átutalásokat kezelő Amazonnak. Ez a tíz százalék, sőt, még több is itthon ma korrupcióra és egy óriási apparátus fenntartására megy el, amelyet egy tiszta helyzettel meg lehetne spórolni. Szóval a digitális kultúrának lehet egy ilyen politikai relevanciával bíró kitörési iránya is, de persze ezernyi dolgot kell mérlegelni előtte. …
Emlékezz, mekkora hír volt, hogy az új magyar alkotmány egy Ipaden született meg! Ami nagyon jó, de sokkal jobb lett volna, ha az alkotmányt egy wiki-rendszeren írták volna meg, amely a kollaborációra és a hibák közösségi kiszűrésére épül.
Kreatív