Sok könyvtárban a ‘hagyományos’, gyakran alig nominalizálható (könyv)dokumentuma mellett számtalan más érték is található. Elsősorban a szinte számba nem vett műtárgyak, festmények, kisgrafikák, szobrok, térplasztikák, muráliák stb. Gyakran ezek értékén el sem gondolkodunk, hiszen valamilyen adomány formájában kerültek a könyvtárba, vagy egyszerűen csak örököltük őket a könyvtárral. Aztán valamilyen csoda folytán előtérbe kerül egy-egy tárgy, s akkor szembesülünk vele, hogy ‘tényleg! mi is van még’?
E tárgyak kezelése számtalan kérdést vet föl.
Gyűjtsük össze? Hogyan? Miképp? Szerencsés esetben (törvény írja elő) rendelkezünk egy készletleltárral. Igen, de nemigen tudjuk, hogy mi mennyit ér. Tudjuk, hogy valamikor mennyit ért, ám egy műtárgy ára rengeteget változhat. Érdemes-e felbecsültetni? Ez önmagában idő és pénz. S ha megvan az ár, akkor biztosítsuk-e (újabb kiadás).
Ha tényleg sokat ér, bemutassuk-e? És hol? Időszaki kiállítás (erre volt példa a Somogyi-könyvtárban). Állandó kiállítás? Ha az adományozó nem zárta ki, elidegeníthetem? Ez gyors anyagi forrás lehet a könyvtárnak. (Folytathat-e kereskedelmi tevékenységet az adott intézmény?) Mi van, ha nincs is adományozói levél, szerződés?
E javak éppúgy a kulturális örökség részei, mint a könyvállományunk, helyismereti gyűjteményünk. S ezek valóban a leggyakrabban egyedi alkotások, s így még inkább felbecsülhetetlen értéket, örökséget képviselnek.
Lehet, hogy a legtöbb könyvtárban semmilyen műtárgy nincs, ám érdemes mindenkinek körülnézni. Ha bármit is talál, akkor érvényesen a fenti kérdések. Így többen kereshetjük a megoldást e javak hasznos felhasználására, menedzselésére. S itt a hangsúly a hasznoson van. Hiszen annyi fontosabb dolgunk van, de közösen talán hamarabb sikerül egy újabb kitörési pontot találni a könyvtárak számára.
Néhány illusztráció: link
link
Oros Sándor