Nem írnám, ha nem sokadszorra szaladnék bele az előadói kedvet lohasztó, a hallgatóságot részben szégyenkezésre, részben szánalomra indító jelenségre: több száz fős teremben maroknyi közönség. Pedig nem lenne nagy ügy a jelentkezők száma után akár a helyszínen eldönteni, mely terembe vezetik az illusztris előadót — most éppen Roberta A. Stevenst. Így elérhető lenne a ‘zsúfolásig megtelt terem’ valamint a ‘pótszékeket kellett behozni’ előadóra és hallgatóságra egyaránt ható siker-érzése — ugyanakkora hallgatóság esetén.
Az OSZK nagytermének berendezése is gyengécske: a pulpitus és a projektorállvány vizuális akadály a panel és a hallgatóság között.
A hétfői MKE-szervezte előadás tolmácsolása szintén kívánnivalókat hagyott maga után: lényegi mondanivalók sora maradt ki a fordításból. Nem a közreműködő hölgyet kritizálom — én sem vagyok jobb angolos — hanem kiválasztását. Szerencsére a szintén jelen lévő Bánhegyi Zsolt javított a szakmaiatlanságot generáló helyzeten.
Az előadás előtt Hajdu Ágnestől megtudhattuk, hogy az előző napokban milyen operettet nézett az előadó, valamint hogy kivel hol ebédelt. Az is kitűnt, hogy a ‘sok program = jó program’ koncepció tartja magát. Később a kérdezők irányában figyelmeztetés hangzott el: a szűkös idő miatt hagyjanak másoknak is lehetőséget a felszólalásra. Az is igaz azonban, hogy a hivatalos program után volt lehetőség személyes beszélgetésre is. (Az előadás tartalmáról ld.: link
) (MG)