A Katalisten többedszer merül fel a szakmai utánpótlás kérdése. A KIT is többször foglalkozott már a szakma öregedésével. E cikksorozat három részletben ad néhány szempontot a diskurzushoz. (A sorozatban az idősebb / fiatalabb kifejezések nem a fizikai, hanem a kognitív életkorra vonatkoznak.)
1. Nem baj, ha a könyvtári diplomás (első) munkája nem könyvtári lesz. Sőt! Érdemes elsőre jó gazdálkodó szervezetnél elhelyezkedni, s a könyvtári szervezetekben hiánycikknek számító perspektívára szert tenni. Megbizonyosodni arról, hogy a könyvtári ismereteknek — megfelelően profilírozva — könyvtáron kívül is lehet tere (bizonyíthatom, hogy igen). Hogy aztán később ez illető visszamerészkedik-e a közszférába, az más kérdés. Fontos azonban tudni, hogy a tényleges piaci viszonyok megismerésének esélye a közszférában eltöltött idő hosszával fordítottan arányos; a huzamosabb könyvtári tapasztalat jellemzően rontja a munkaerő-piaci esélyeket, azaz az idősebbek maradnak. Fejvadászok mondogatják: első munkahelyed legyen kiváló (mert szocializációja döntővé válik, vö.: soha nem feledem az elsőt…), még akkor is, ha alig ad pénzt, ugyanis második munkahelyed jól megfizeti majd ezt a referenciát. A közszféra, kötött bérekkel… az persze más.
2. Mintha valamely könyvtárosképző intézményben lenne kurzus a munkaerőpiacra-készítés. Előrelátó dolog, jó lenne többet olvasni róla. Javulhat általa a Katalistre írt hallgatói önéletrajzok, kísérőlevelek minősége is. Biztató, hogy ha lassan is, de nő azon fiatalok száma, akik szakmaválasztás előtt a munkaerő-piaci kilátásokat is számba veszik. S talán a képzőhelyek kínálatán is eltöprengenek — előzetesen. Ha nincs munkaerőpiaci fejtágítás a képzésben, a hallgatónak önszorgalomból kell javítani e hiányosságot.
3. Az álláskeresés nem a diploma átvétele után kezdődik! Hanem a házidolgozatok témájának megválasztásával, a képzés közbeni különmunkákkal, mentor keresésével, a szakdolgozati téma piaci alapú kiválasztásával, külföldi tanulmányutakkal és ösztöndíjakkal, a kész írásművek publikálásával, önműveléssel. Csak olyan szakdolgozatot szabad készíteni, melynek van piaci értéke, publikálható legalább hírként, jobb esetben cikként vagy könyvként (bizonyíthatom, hogy működik a modell, értékesíthető a megfelelő minőségű szakdolgozat — akár a korábban szerzett érdemjegyektől függetlenül is…). Ha a képzőintézmény kínálatában nincs ilyen, verni kell az asztalt. A hallgató tehát már a képzés alatt építse saját brand-jét.
— Következik: 2. Közelítés a szeniorok oldaláról
Mikulás Gábor