1991-ben az OSZK liftjébe (ld.: belépés után két oldalt) beszállva még liftes néni nyomogatta a gombokat, melyen a hazánkba látogató holland könyvtároshallgatók mohón hökkentek és fel is jegyezték e hungaricumot. A honfiúi kebel persze, kevésbé dagadt (a honleányit pedig most hagyjuk). Az illetékesek pedig megmagyarázták, hogy miért van liftes nénire szükség az automata liftben. Hasonló mechanizmus jut eszembe, ha manapság frissen beszerzett, árválkodó könyvtári kölcsönző gép mellett látom a személyzetet. (Az áruházakban automata pénztárakat állítanak be — ld. Pénzcentrum). Akkor is és most is az én adómból. Másrészt pedig tudom, elkelnének a szorgos kezek pl. a könyvek házához szállításhoz, idősek és betegek örömére, a késő esti, könyvtáros nélküli könyvtári ügyelethez, vagy a könyvtári honlap rutinfrissítéséhez. Érdekes, hogy az automatizálás hazánkban még ma sem jelent automatikusan élőmunka-csökkenést és hasznosabb munkára való átcsoportosítást. (További költségcsökkentés lenne inkább agysejt-serkentő?) És — mint 20 éve — ma is biztosan meg tudjuk magyarázni a nemcselekvést, legalábbis egy ideig. Hiszen az OSZK-ban sincs már liftes néni. Van tehát előrelépés, még ha nagy is a reakcióidő, melynek költségét mindannyian fizetjük. (MG)
link