Az eredeti környezetüktől elszakadt, gyakran teljesen kontextus nélküli információdarabkák egyre sűrűbb információ- és tévinformáció-felhőt alkotva keringenek körülöttünk.
Egyes (offline) szerkesztők úgy próbálnak védekezni, hogy eleve megbízhatatlannak minősítenek minden internetes forrást. Az online világban járatosabb szakemberek szerint távolról sem olyan tragikus a helyzet, mint amilyennek látszik. A blogok tömeges elterjedése és a Twitter megjelenése előtt messze nem volt még olyan kusza a helyzet, mint napjainkban. Most Scott Rosenberg Wordyard blogjában találtam egy hasznos anyagot. Ebből következnek a legfontosabb tanácsok:
– Nézd meg a URL-t. Milyen domain alatt van az oldal?
– Ellenőrizd, kinek a neve alatt jegyezték be az adott domain.
– Milyen régi a domainbejegyzés?
– Ellenőrizd a honlapot az Internet Archive-on. Mivel foglalkoztak korábban? Hogyan változott az évek során?
– Ha értesz hozzá, nézd meg az oldal forráskódját.
– Ellenőrizd a hirdetéseket.
– Kiderül, hogy ki működteti a honlapot? (Impresszum, rólunk, kapcsolat)? Van szerkesztője, felelős kiadója a kiadványnak?
– Van lehetőség a kapcsolatfelvételre (email cím, online űrlap, hozzászólási felület)?
– Milyenek a hozzászólások?
– Valóban egyedi és eredeti a tartalom? Válassz ki egy darabka szöveget és másold be a Google-ba. Azonnal kiderül, hogy szerepel-e a ez a szöveg más oldalakon is.
– Sok külső forrást nevez meg a cikk, vagy csak takarékosan bánik a linkekkel?
– Mutatnak-e linkek a cikkre? A “befelé” mutató linkek legalább olyan fontosak, mint a “kifelé” mutatók
– Guglizd meg az URL-t és a domaint. Keress rá a cég nevére. Szimatolj tovább, ha valami gyanús dolgot találtál.
Médiablog