Máig utolérhetetlen színvonalú bulvárlapot indított útjára száz évvel ezelőtt Miklós Andor, akinek arra is volt gondja, hogy magánélete és szerteágazó kapcsolatrendszere homályban maradjon. Máig utolérhetetlen színvonalú bulvárlapot indított útjára száz évvel ezelőtt Miklós Andor, akinek arra is volt gondja, hogy magánélete és szerteágazó kapcsolatrendszere homályban maradjon. ‘A baloldali fal könyvtár volt (…) tizenöt méter hosszú, három méter magas könyvgyűjtemény. Csak szépen kötött könyvek. Mindegy, milyen kor, milyen tartalom, kötésre megy a dolog (…) No? Itt vannak a maga könyvei is. Mi? Meg van elégedve? — szokta mondani az íróknak, ha feljöttek hozzá (…) Különös ellentmondás volt ebben az emberben: a felszínen közönséges szatócs, petróleumhordó-szagú, s képes volt az ország egyik legnagyobb vagyonát megteremteni. Ha szólott, sose mondott különbet, mintha saját újságjának felületes olvasója volna.’ Móricz Zsigmond jellemezte így egy 1930-as évekbeli naplójegyzetében az Est-lapok konszern teljhatalmú vezérét, Miklós Andort. A budavári Dísz tér egyik palotájában lakó Miklóssal szembeni lenézésnek azonban nyoma sincs abban az 1933. decemberi nekrológban, melyben az író az elhunyt ‘szerkesztőzsenit’ méltatta, aki ugyan ‘egy sort sem írt a lapjaiba, de ezer tollal dolgozott’, s aki ‘a magyar népet megtanította olvasni’.
HVG