Nyugdíjba ment két kolléga egy dunántúli megyei könyvtárban január 1-től, így négy helyett két könyvtáros (összesen három felsőfokú diploma) maradt a tájékoztatási ponton. Munkájuk a szaktájékoztatás, feltárás, szerzeményezés, és a kölcsönzéssel járó dokumentum-mozgatás. A neve elhallgatását kérő munkatárs rövid munkakör-elemzéssel rámutatott, hogy a helyzet ugyan nehezebb lesz, de azt is hozzátette: a pazarlás továbbra is fennmarad, mert:
– a szaktájékoztatás részben elektronikusan is végezhető, ha éppen nem is ez a cél
– a szerzeményezés jórészt elvégezhető konzorciumi keretek között is
– a feltárás úgyszintén
– a kölcsönzés a használók által ‘automatizálható’ (bár igaz, hogy akkor nem használnák ki a drága pénzen vásárolt könyvliftet).
Az ésszerűbben kihasznált tudás, diplomák és adóforintok pedig növelhetnék az önértékelést, és a külső elismertséget is. (Talán egy következő megszorítás a racionális munkavégzést is kikényszeríti. Vagy esetleg érdemes megelőzni ezt, és már ma munkahely-megtartó innovációra fordítani a felszabaduló munkaerőt? (MG)
MG