Erőteljes szakmai sérelem érte a magyar könyvtárügyet. Nem folytathatja munkáját a nemzeti könyvtár főigazgatója, helyére mást neveztek ki. Azzal a Monok Istvánnal történik mindez, aki az elmúlt tíz esztendőben európai színvonalon megszervezte nemzeti könyvtárunk és a magyar könyvtárügy jelentős informatikai szolgáltatásait, aki közben töretlenül megtartotta a hagyományos kulturális örökségvédelem feladatkörét is, aki több tucatnyi nemzetközi együttműködést, országnak-világnak elhíresült kiállítást, értékes kiadványok sokaságát segített megszületni. Azzal a könyv-, könyvtár- és művelődéstörténész tudóssal esik meg ez, aki mindezen szerteágazó irányítói, szervezői és kulturális diplomáciai tevékenysége mellett tudományterületeinek egyik legjelentősebb alakjaként is ismert, mind a hazai, mind pedig az európai szakmai színtéren. A nemrég számára magas állami kitüntetést osztó kéz most megvonta a bizalmat az ereje teljében lévő tudóstól, vezetőtől. Eddigi partnerként, kollégaként értetlenül állunk a döntés előtt.
— Az OSZK eddig nagy hangsúlyt fektetett a múlt örökségének ápolására. A nagyobb publicitást kapó elektronikus projektek — pl. a MEK — külön brandként futottak. Ha a brit nemzeti könyvtár felől közelítünk, akkor mintha eddig hiányoztak volna a széles közönséget célzó, illetve az üzleti közösségnek szolgáltatást kínáló — illetve azokat módszeresen bevonó tevékenységek. Monok István pályázatában olvashatók bizonyos lépések az átpozícionálás irányába, Sajó Andrea pályázata a szerkesztés pillanatában még nem (köz)ismert. Feltehetően változás következik, ám nehéz a jövőt megmondani, főképpen, ha tartózkodunk a személyes vonatkozások minősítésétől. (MG)
— Sándor Klára képiselő a parlamentben kérdezett; Hiller István válaszolt.