Ebéd után ugyanezt játszottuk az ifjúsági irodalommal, mert kb. kétszer annyi volt a könyv mint a hely, és amikor végre azt hittük, hogy a-tól z-ig végre bepasszíroztunk mindent, felbukkant egy addig rejtőzködő teli D betűs és egy H betűs doboz … Végül a lányok nagy selejtezésbe kezdtek (ez is annyira lazán megy itt: régi, nem szép, nem tetszik, leselejtezzük, majd legfeljebb veszünk helyette valami újabbat — nálunk meg benne van minden szigorlati tételben, hogy senki se feledkezzen meg az állományapasztásról … valahogy ez nem illik bele a magyar mentalitásba azt hiszem, nehezen dobja ki az ember azt, ami egyszer már megvan …) és így sikerült helyet szorítanunk ezeknek a könyveknek.
— Az könyvtárosokat képző oslói főiskolán Hans Martin Fagerli oktató a hallgatók előtt módszeresen széttép egy könyvet. Pedagógiai célja tudatosítani: nem maga a könyv, pláne a könyvszeretet az érték, hanem a használó igénye a neki megfelelő könyvekre. És hogy ne riadjanak meg a leendő könyvtárosok a selejtezéstől. (Még mielőtt botrány lenne e kommentből: nem korvinákat tép egy múzeumkönyvtárban 😉 (MG)
Négy hónap Stavangerben; Deli Orsolya