NyK: — A Gutenberg-galaxis muzealizálódása máris megkezdődött. Ma már nem lehet más a pedagógiai feladat, mint a digitális közegben történő tanítás és tanulás módszereinek a kutatása. Minden jel arra mutat, hogy a könyv néhány évtizeden belül már csupán speciális okokból és körülmények között megszülető termék lesz. A nyomtatott könyv nem minden történelmi korszakban létezett: egy bizonyos időpontban belépett az emberiség életébe, s ma az elmúlás felé tart, hamarosan a múlt relikviája lesz. Most a digitális kommunikáció, a jellegzetesen rövid szövegek, multimediális dokumentumok világa jött el, tudományban, szórakozásban, tanulásban, tanításban egyaránt.
— Tehát azt üzeni azoknak, akik ezt az interjút a nyomtatott hetilapban olvassák, hogy tulajdonképpen idejétmúlt dolgot művelnek? Hogy néhány év múlva már az lesz a módi, hogy ezt a beszélgetést csak az interneten lehessen olvasni, esetleg videováltozatban meghallgatni?
NyK: — Igen. Tokióban a földalattin reggelenként az emberek a mobiltelefonjukon a folytatásos mobilregény aznapi fejezetét olvassák. Új fogalommal kellett megismerkednünk, a mikrotartalom fogalmával: a szövegek klipekké rövidülnek. Rövidül az idő, kisebbek a készülékek. Igazi értelmiségi kihívás, hogy a hagyományos — meg az új — tudásanyagot miniszegmensekké bontsuk, és értelmesen újra összerakjuk.
— Lehet, hogy az idő filozófiájáról írandó monográfiáját olvashatjuk majd számítógép-monitornyi szövegekre tördelt változatban, esetleg 160 karakternyi SMS-szilánkokban is?
NyK: — Írásaimban tényleg egyre inkább törekszem arra, hogy a rövid fejezeteken belül számos rövid alpontot szerepeltessek. Úgy látom, hogy a mai olvasó — engem is beleértve — könnyebben birkózik meg azzal a szöveggel, amelyik erősen és látványosan tagolt. – F: 1márc. 19.
68 Óra