Szürke zónák a könyvtárban — házon belül még egyenlőbbek vagyunk

Hat KIT-olvasótól kaptunk anyagokat a könyvtári szürke zónát illetően. A
példákban közös, hogy a könyvtár szolgáltatásaiból a könyvtárosok ‘még
egyenlőbben’ részesülnek:
– az új könyv ‘feldolgozás alatt’ státuszon van, amíg két-három kolléga el nem olvassa
– van, hogy a népszerű napilap hogy egy hét késéssel kerül ki az olvasók elé, mert először a kollégák olvassák el betűről betűre, hasonló módon könyvek is
– a kölcsönzési határidő bizonyos kedvezményezettek számára most akár 2010-ig is nyúlhat — már a kikölcsönzés adminisztrálásakor is; felsőoktatási könyvtárban az oktatók ebbéli ‘kedvezménye’ a visszahozatal elhúzódásával van, ahogy ennek többszörösére is nyúlhat
– a megbízhatónak ismert olvasó hétvégére kézikönyvtári könyvet ad kölcsön az ember (érdekes alesete a ugyanennek, hogy a könyvtár más-más osztályán az olvasó más-más megbízhatóságúnak találja magát, ám ez — minőségirányítás ide vagy oda
— leginkább nem saját viselkedésén, hanem a könyvtáros személyén múlik); a dolog szépsége, hogy egy könyvtáros így, házon belüli hatalmával élve ‘kegyet’ gyakorolhat
– a könyvtáros a továbbtanuláshoz szükséges könyveket a könyvtár saját állományába veszi
– szintén nem egyedi tapasztalat: ‘kezdő koromban a munkahelyemen megkérdeztem, hogy a mi munkaidőnkben miért nem kell ledolgozni az ebédidőt. Elcsodálkoztak a felvetésen, de még szikrájában fojtották el (“mi annyit dolgozunk, és 8 előtt, valamint 4 után nincs értelme a könyvtárosnak az egyetem területén lenni, hisz a kutatók sincsenek már itt”)
— További tapasztalatai, élményei vannak a könyvtári szürke zónáról? Írja meg nekünk; s csokorba kötve közöljük.