‘Nem, nem vettem ki a könyvből a Kálmánnak szánt cetlit. Azt gondoltam, e cédula éppúgy a regényhez tartozik, mint az olvasója, a betiltója, a kritikusa, az írója. A lapocskát visszacsúsztattam a lapok közé. Templomból nem lopunk Jézust, legföljebb perselypénzt! Aztán eszembe jutott az a vidéki könyvtáros-konferencia, melyet az előadó így fejezett be, idézem: ‘Gondolják meg, kollégák, hát nem mi, könyvtárosok vagyunk a könyvjelzők?!’ És én láttam, hogy a könyvtárosok meggondolják. Egytől egyig, öregek, fiatalok, nők és férfiak, mind azon tűnődtek, hová, hányadik oldalra vannak szúrva, mennyi pillantást kell még elvezetniük az utolsó mondatig, az utolsó mondaton sötétlő utolsó pontig. (Szív Ernő) – F: jan. 10.
Régebbi hírforrás(ok): Délmagyar, link