Minél több digitalizált folyóiratcikk a hálón, annál kevesebbre hivatkoznak

A tudományos folyóiratok újabban az interneten is megjelennek. A friss írásokat egyre több helyen le lehet tölteni, az archívumokat pedig — többnyire időben visszafelé haladva — digitalizálják, felrakják a hálóra. A végtelen választék átírja a szabályokat. Az okos keresőkkel, szűrőkkel operáló kutatók az archívumok mélyén rejtett kincsekre bukkanhatnak. Felszínre kerülhet az, ami eddig eldugott polcokon, megsárgult lapokon porosodott. James Evans adatbányászkodni kezdett nagyjából 34 millió digitalizált tanulmányban. Az eredmények meglepőek. Úgy tűnik, a farok nem hosszabb lett, hanem rövidebb. Kiderült például, hogy miközben rohamosan nő a digitalizált, a hálóról letölthető tanulmányok száma, egyre kevesebbre hivatkoznak belőlük, vagyis pont az ellenkezője történik annak, aminek történnie kellene: nem a farok nő, hanem a fej emelkedik magasabbra, a ‘slágerek’ lesznek egyre népszerűbbek. A friss ‘slágerek’, mert Evans azt is kiderítette, hogy a hivatkozott cikkek átlagos életkora csökken, vagyis a tudósok nem kurkásznak kincsek után a régebbi évfolyamok fokozatosan digitalizált adatbázisaiban. Még egy megállapítás: minél nagyobb darab kerül fel egy folyóirat archívumából a hálóra, annál kevesebb cikkre hivatkoznak belőle. Evans azt is hozzáteszi mindehhez, hogy a jelek szerint nincs jelentősége annak, hogy egy archívum fizetős-e vagy ingyenes. – F: júl. 25.