Udvariasság a csevegő referenszben — tanulható viselkedési forma

A tanulmány a csevegő referensz során tapasztalt formális elemeket vizsgálja az udvariassági elmélet tükrében. A beszélgetések elemzése mondattani és tartalmi jellemzőket tárt fel, valamint példákat a formalitási szintekre. Az elemzéshez 402 ‘csevegést’ választottak ki (átiratuk 6572 percet tett ki), amelyek egy nagy amerikai egyetem egy akadémiai évében zajlottak. A mondattani jellemzőkhöz tartozik a lerövidítések, a szleng, a mondattöredékek használata, a nem szabványos központozás, valamint a betűszavak és rövidítések korlátozott alkalmazása és a ritka érzelmi reakció. A tartalmi jellemzők között szerepel a mentegetőzés, az önkifejezés és a rendkívüli igény jelzése. Az alkalmazási minták a könyvtárosok elkötelezettségi szintjét és az interjú egyes szakaszait tükrözik. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a csevegő referenszben részt vevő könyvtárosoknak jobban kell figyelniük a formális nüanszokra, hogy hatékonyabb keresést végezhessenek a használó számára. Az udvariassági elmélet alapjait, különös tekintettel a formális elemekre, be kell illeszteni a személyzet képzésének anyagába és a referensz könyvtárosok viselkedési normái közé. Az elmélet leghatékonyabb alkalmazási módjának kidolgozása még további kutatásokat igényel. – F: A csevegő referensz során előforduló kommunikációs minták: az udvariassági elmélet alkalmazása (autoref.) – F: 2008/1.