Jean Michel cikkének múlt héten közölt első részében többek között ez állt: ‘A fiatal generáció teljes mértékben a web2-t használja, az oktatás néhány intézménye már gyökeresen megváltozott. A vállalatok egyre inkább mellőzik az adatbázisokat, hiszen — mint vallja — mindenki a Google-t használja.’ — Tóth Tibor (Zágráb, Pliva Gyógyszergyár) küldött ezzel kapcsolatban észrevételt: ‘Elsősorban arra reagálok, hogy mindenki a Google-t használja és nem az adatbázisokat. Ebben az az igazság, hogy is-is. Kutató–fejlesztő intézetben nem lehet csak a Google-ra alapozni. Nagyon is használjuk a nagy, központilag elkészített és naprakészen tartott adatbázisokat, melyek tartalma sok mindenben szabványosítva is van (mértékegységek, elnevezések, persze a mezők, stb.). Pontosan azt is kell tudnunk az információkeresés eredményének elemzésénél és értékelésénél, hogy mit kaptunk eredménynek, s hogy az mennyire pontos, teljes, naprakész, stb. Vagy miért nem kaptam (vagy kapnak a használók) semmilyen eredményt. A nulla eredmény sokszor nagyszerű eredmény, pl. szabad a vásár szabadalmi bejelentésre, stb. stb. Persze sok vállalatnak nincsen nagy információigénye, és beéri a Google-val is 🙂 Igen; az információs szakember menedzseli az információforrásokra való előfizetést, kiválasztja, alkudozik, szervezi a portált, oktatja és ismét oktatja a felhasználókat. De tanítja őket a Google használatára is, mert nagyrészük csak úgy gyalog, vaktában használja.’
Mindenki a Google-t használja? — Mennyiben?
Régebbi hírforrás(ok): Tóth Tibor